Japán földrajz
Tudj meg minél többet Japán fölrajzi helyzeteiről.

Terület: 377 812 km²
Népesség: 127 708 000 fő (2003-as adatok alapján)
Főváros: Tokió
Államforma: alkotmányos monarchia
Pénznem: yen
Nyelvek: japán(hivatalos), angol
Legmagasabb pont: Fuji-jama 3776 m
Legfőbb folyók: Tone, Kitakami
Gazdaság: ipari ország

A japán szigetvilág Magyarországtól légvonalban több mint 9000 km-re található. Északon az Ohotszki-tenger, nyugaton a Japán-tenger, keleten a Csendes-óceán mossa partjait.

A sok szigetből álló ország partszakaszainak hosszúsága meghaladja 26 000 km-t. A japán szigetvilág területe 337 643 négyzetkilométer, ami a Föld mindössze 0,3 százalékát foglalja el. Négy fő szigete közül a legnagyobb jelentőségű a központi fekvésű, 230 966 négyzetkilométer területű Honsú (Honshu)-sziget. A legdélibb a Kjúsú (Kyushu)-sziget 44 363 négyzetkilométer, a beltengerrel elválasztott Sikoku (Shikoku) 18 799 és az északi Hokkajdó (Hokkaido)-sziget 83 545 négyzetkilométer területű. 

Ezeken kívül még 3300 kisebb sziget, szigetecske vagy éppencsak a tengerből kiálló, lakatlan szikla tartozik Japánhoz. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a szigetvilág még ma is formálódik, amit a gyakori és erős földregések is jeleznek.

Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely alkalmatlan mezőgazdasági, ipari és lakossági használatra a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt. Ez azt okozta, hogy a lakható területeken a népsűrűség az egekig szökött, főleg a partvidéki területeken. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon.

Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani:
 

• Hokkaidó – a legészakibb. Jellemzői a hosszú, hideg telek és hűvös nyarak. A csapadék nem gyakori, de a szigetet télen gyakran sújtják hóviharok.
• Japán-tenger – Honsú nyugati partvidékén az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvösebb mint a Csendes-óceán partja, de a föhn jelenség miatt gyakran igen magas hőmérsékletek alakulnak ki.
• Közép-Japán – Tipikus kontinentális éghajlat jellemzi, a telek és nyarak, valamint a nappalok és éjszakák közti nagy hőmérsékleti különbségekkel. A csapadékmennyiség aránylag kicsi.
• Szeto-beltenger – A Csúgoku és Sikoku régiók hegyei pajzsként védik ezt a területet a szelektől, ami ennek a régiónak kellemes időjárást biztosít egész évben.
• Csendes-óceán – A keleti part télen hideg, gyakori a hóesés, a nyár viszont meleg a délkeleti monszunszél miatt.
• Délnyugati-szigetek – Éghajlatuk szubtrópusi, meleg telekkel és forró nyarakkal. A csapadék nagyon gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.

A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős mérsékelt égövi ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepén kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyiségű csapadékot.

Japán nemzeti parkjai

Hokkaido

• Iriomote Nemzeti Park